Helytörténet
A Drávaszabolcs első említésének 800. évfordulójára kiadott könyv nyomtatott formában elsősorban a település mai lakóinak, illetve az innen elszármazottaknak készült. Aki ebben a formában nem jutott hozzá, az alábbi linkre kattintva, számítógépére letöltve elolvashatja a kötetet.
A kiadványban megjelentek felhasználására a szerzői jogról szóló törvény rendelkezései vonatkoznak.
Dravaszabolcs_8evszazada_WEB
„Merre a Dráva vize öntözi Pannoniát” – Drávaszabolcs rövid története
Drávaszabolcs környékén, a szomszédos Drávapalkonyán a bronzkorból, az i. e. 1800–1400 körüli időkből maradtak fenn régészeti leletek az úgynevezett mészbetétes kultúra népétől. A későbbiekben a kelták, a rómaiak, az avarok és a frankok is megfordultak errefelé.
A korábban elterjedt vélekedés szerint a honfoglalás kori Szabolcs vezér téli szállására utalva kaphatta nevét a település. Napjainkban több történész megkérdőjelezi Szabolcs létezését, és mivel régészeti leletek sem támasztják alá a honfoglalók korabeli jelenlétét, e magyarázat nem látszik megalapozottnak.
Egy peres ügyben keletkezett iromány tanúbizonysága alapján Drávaszabolcs „villa Zobolsu” (Zobolsu falu) néven 1216-ban már biztosan létezett – ám valódi létrejöttét nyilván korábbra tehetjük. Nevét a Szabolcs személynévből (Sobolci, illetve Sabolch alakban jegyezték le e nevet a 12-13. században) eredeztetik.
A mai községhez tartozó területen létezett a középkorban Páli falu, amelyet évszázadokig az itteni rév tett nevezetessé – bár az átkelőhelyet alkalmanként a túlparti Donji Miholjacról, régebbi nevén Mihóczról „mihóczi révnek” is titulálták. Ugyancsak ezen a földdarabon osztozott az 1846-ban lebontott templomáról emlékezetes Iszró és a 17. században pusztává átalakult Dázson (később Dázsony). Páli a török korban jórészt elpusztult, lakói vélhetőleg Szabolcsra települtek át. Ám Pálipusztaként még sokáig létezett.
Egy 1385-ben keletkezett oklevélben jelent meg újra Szabolcs falu neve, amit az akkoriban már Siklóst uraló Garaiak, Miklós és János kötöttek az utolsó Siklósi családtaggal, Miklós fráterrel.
Az Árpád-korból ered az Ormán kifejezés, amellyel Szigetvártól keletre és délre eső térséget illették. Ormánköz volt a neve az Ormán és a Dráva közötti résznek, ami ma az Ormánság nyugati tájegysége. A jelenleg Kelet-Ormánságnak nevezett Bőközt és az Ormánközt együtt is hívták Ormánságnak a későbbiekben, ahogy ezek a tájegységek a századok során összekapcsolódtak. A híres “Ormányság” című könyv írója, Kiss Géza kákicsi lelkész 1837-ben Drávaszabolcsot már egyértelműen az Ormánság részének tekintette – bár léteznek más meghatározások is.
A török adóösszeírások megőriztek számos 16. századi családnevet. „Szabócsán” 1554-ben Eke Márton, Hegedűs János, Iván Máti, Kis János, Pósa János és Sólom Balázs nevét említették. 1571-ben István Miklós, Iván András, Fejes Matiás, Kis János, Gáspár György, Iván Pál, Bódi Jakab, Sólom Gál, Sólom János, Pap András és Pap Jakab adózott Drávaszabolcson.
1687-ben a Zrínyi család birtokolta Drávaszabolcsot. 1696-ban a Zrínyi udvari kamara uradalmához tartozott Drávaszabolcs, majd 1698 végén gróf Caprara Aeneas tábornagy, a török elleni háború nagy alakja lett Szabolcs földesura. Uradalmának központja Siklós mezőváros volt, amihez további 23 falu tartozott.
Az 1715-ös országos összeírásban, talán egy betűhibával így jegyzik fel nevét: Possio Szabocs ad Dravum (Dráva menti Szabocs falu). Az ekkori adózók neve a faluban: Samuel Dömös; Joannes Dacsi, Mathias Györ, Samuel Solyom, Samuel Varga, Stephanus Pandur, Joannes Solyom, Stephanus Solyom.
Bár a felsorolt családnevek között van olyan, mint a Sólyom vezetéknév, ami a 16. századtól máig előfordul Drávaszabolcson, a dél-baranyai falvak népessége gyakran változtatta lakóhelyét. Például a községből és tágabban vett környékéről a 18. század elejétől a 19. század közepéig42 család költözött Siklósra.
Az 1784–87 közötti, első magyarországi népszámlálás Baranya vármegyében 367 települést írt össze, a lélekszám 174 801 volt. A Batthyány Fülöp gróf uradalmához tartozó Dráva Szabolcson 45 ház, 46 család és 283 lakos élt. A 137 férfiből 56 volt házas. 148 nő élt a településen. A drávaszabolcsiak ekkortájt – hasonlóan a Dráva mellékének más településeihez – földből rakott házakban éltek, amelyekhez valamennyi fát az uradalom ingyen biztosított. Az uradalomtól százasával hatvan dénárért vásárolt téglát leginkább a kémények építéséhez alkalmazták a parasztházak tulajdonosai, de követ nem használtak.
1796-ban, a Vályi András szerkesztésében megjelent Magyar Országnak leírása című kötet Dráva Szabolcsként említi a falut. A főleg reformátusok által lakott, jó búzaterméséről ismert község ekkoriban a Batthyány család birtoka volt. 1851-ben 24 katolikust és 589 reformátust számláltak Drávaszabolcson, ahol református „anyaekklézsia” is működött. Magyarország Geographiai Szótára (Fényes Elek) a továbbiakban így jellemzi: „Halászata hasznos. Fája, szilvája, legelője bőven.”
A szabadságharc idején, 1848 tavaszán gróf Batthyány Kázmér, a siklósi uradalom birtokosa volt a megyei főispán, egyben Baranya és Pécs kormánybiztosa. 1848. július 18-tól Veszprém megyei nemzetőrök érkeztek a Dráva mellé, a Jellasics által vezetett horvát erők elleni védve a térséget (Drávai védvonal). Az Esterházy Károly őrnagy által vezetett zászlóalj 8. százada Drávaszabolcson és Drávapalkonyán foglalt őrhelyet, ám a honvédek egy hónap után hazamentek, Baranyának meg kellett szerveznie a folyópart védelmét. Drávaszabolcsról Dacsi András, Kálmán János, Kovács József, Kapronczai János és Kovács József jelentkezett nemzetőrnek.
Gróf Batthyány Kázmér, az ország első külügyminisztere Világos után emigrált. Távollétében halálra ítélték, s birtokait elkobozták. 1860-ban, amnesztia révén kaphatta vissza a Drávaszabolcsot is magába foglaló uradalmat testvére, Batthyány Gusztáv és családja. Tőle 1873-ban Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd, Benyovszky Móric madagaszkári király unokája vásárolta meg a birtokot. Fiai, Móric és Rudolf 1902-ben nyertek nemességet, amikor apjuk gyermektelen harmad-unokatestvére, gróf Benyovszky Sándor örökbe fogadta őket. A siklósi uradalmat Móric, Siklós utolsó várura kapta, akinek 1936-os halála után kiskorú gyermekei örökölték a birtokokat. Több birtokrésszel együtt a siklósi várat is eladta a család.
Az első drávaszabolcsi postahivatalt 1887-ben hozták létre, amely a székhelytelepülésen kívül Csehi, Dráva-Palkonya és Dázsony településeken látta el a postai szolgáltatást. A küldeményeket „küldönczkocsival” szállították, ami Siklós és Bizovac között közlekedett. A tanító, Nagy István töltötte be a postamesteri posztot.
Az 1890-es vagyonösszeírásban szereplő információk szerint Drávaszabolcson 92 lakóház és 115 lakás, illetve 116 családi háztartás volt. A háztartásokban 109 férfi és 7 nő töltötte be a családfő szerepét, míg 117 férfi és 221 nő tartozott családtagként ebbe a kategóriába.
1893-ban Önkéntes Tűzoltó Egyesület alakult Drávaszabolcs 20–40 éves férfilakosaiból. Ez a civilszervezet 1908-ig létezett. Később újjáalakult, és – Sólyom János tűzoltó alhadnagy 1963-as nyilatkozata szerint – 1926-ban biztosan működött.
1901-ben I. Ferenc József osztrák császár, magyar király vonult át Drávaszabolcson, aminek örömére a helyiek nyárfasort ültettek. Az uralkodó a dolnji miholjaci, ötvenezer fős hadgyakorlatot tekintette meg, amelynek csúcspontjaként pontonhidat vertek a Dráván. A hídon elsőként Ferenc József hintója kelt át, és a különleges esemény alkalmából gőzhengerekkel lesimított úton, Drávaszabolcson és Vajszlón keresztül Görcsönybe hajtatott, ahol az esők miatt befejeződött a gyakorlat.
1904-ben gőzmalmot adtak át a faluban. 1906-ban kezdődött el a Drávaszabolcs–Donji Miholjaci (Alsómiholjac) híd építése. A közúti és a későbbiekben vasúti hídként is működő építményt 1908. május 23-án avatták föl.
A magyar parlament az 1913-as III. törvénycikkben döntött a Pécs–Harkány–Donji Miholjac vasútvonal megépítéséről. Az országgyűlés „a dolnji-miholjáci szeszgyárba, téglagyárba, malomba és répaterületekre vezetendő vontató-vágányokból álló szabványos nyomtávu helyi érdekü gőzüzemü vasutat” tervezett az új vonalra. A vasút első üteme, a Harkányfürdő–Donji Miholjac pályaszakasz 1912. november 28-án készült el, amikor már működött a község első, a palánkai eredetű Michels család által alapított kendergyára. A kender, majd a len feldolgozása az üzleti élet és a történelem hullámverései közt is évtizedekig meghatározta a település gazdasági életét. A Pécs–Harkány pályán 1913. július 17-én gördült végig az első szerelvény, utasai közt Szily László vármegyei főispánnal. 1917-ben határrendőr különítményt állítottak föl Drávaszabolcson.
A közlekedési lehetőség a térség kereskedelmére, iparára eleinte kedvezően hatott: a siklósi vásárokat gyakran látogatták a Dráván túli területek lakói. 1918-ban azonban Horvátország elszakadt a Magyar Királyságtól és létrejött a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság. Az új állammal kötött megállapodás értelmében a királyság vasúttársasága kapta a híd karbantartásának feladatát 1926-ban. 1929-ben új nevet vett fel a szomszédos ország: létrejött Jugoszlávia. Ezekben az időkben a hidat többször átmenetileg lezárták, és ez az ellenkezőjére fordította a korábbi kedvező gazdasági folyamatot. A vasút magyarországi részén, Siklós és Drávaszabolcs között azonban élénk volt a forgalom. 1926-ban heti három napon, a harmincas években naponta többször járt szerelvény a két község között – igaz, mindössze 20 km/órás sebességgel.
1934-ben újfajta közlekedési eszköz jelent meg Drávaszabolcson, az autóbusz. A körjáratok Harkányfürdőt és Siklóst kapcsolták össze a faluval. A drávaszabolcsi megálló a halászcsárdánál volt.
1944. március 19-én, Magyarország megszállásának idején Drávaszabolcson keresztül is német csapatok érkeztek az ország területére. A második világháború során, 1945-ben, a község stratégiai helyzete miatt jelentős harc folyt a környéken a szovjet-bolgár erők és a németek között. A szovjet katonák által „kis-Sztálingrádnak” nevezett, március 15-én befejeződött csata során egy kivételével valamennyi akkori lakóház lakhatatlanná vált. Megsemmisült a református templom, a kendergyár – s már korábban a vasúti híd is. A harcoló felek mindegyike 5 000 fő körüli veszteséget szenvedett el halottakban, eltűntekben, sebesültekben – bár nagyon eltérő becslések láttak napvilágot a pontos számadatokról. Az itt elhunyt bolgár katonák Harkány mellett kaptak díszsírhelyet. A föld azonban még ma is számos eltűnt, javarészt német katona csontjait rejti errefelé.
A károk, és a későbbiekben politikai okokból kialakult elszigeteltség, a határsáv kialakítása jelentősen hátráltatta Drávaszabolcs fejlődését.
A község 1950-ig a harkányi körjegyzőséghez tartozott. 1963-ban iskola épült a településen. Később önálló tanácsot alakíthatott, majd 1966-ban nagyközségi közös tanácsi központ lett, és a szövetkezet székhelyévé is vált. Ide csatolták Drávacsehi, Drávapalkonya, Gordisa és Matty tanácsait és intézményeit. 1956 tavaszán a Dunántúli Rostkikészítő Vállalat kihelyezett kenderüzeme jelentett új munkalehetőséget és némi fellendülést a településen. A gyár kétszáz-kétszázötven munkást foglalkoztatott. 1963-ban a létesítmény átállt a len termesztésére, feldolgozására, s ezzel munkáslétszáma négy-ötszáz főre gyarapodott.
Ugyancsak az ötvenes években, amikor a szomszédos délszláv állam fejét, Titót csak láncos kutyaként emlegették, erős határvédelmet terveztek kiépíteni a déli határ mentén. Jelentős aknazárt telepítettek, kettős szögesdrót védte a Dráva partját. 1951 és 1955 között számos vasbeton bunkert készítettek rohammunkában a község területén, de hasznukat sohasem vették. Az 1956-tól már elbontásra ítélt, elszórtan megtalálható hajdani erődítmények sajátos mementói a Rákosi-korszaknak.
A háború után, 1950. október 23-án községi tanács jött létre a faluban, amely a siklósi járáson belül a harkányi körjegyzőség része maradt. Az első tanácselnök Németh Sándor, a szervezet titkára Póra István lett – egészen 1966-ig. 1966. február 1-jén jött létre a községi közös tanács Drávacsehi, Drávapalkonya, Gordisa és Matty településekkel, ami 1990-ig, az önkormányzatiság bevezetéséig létezett. Az első önkormányzati választást 1990. szeptember 30-án tartották, amelyen Ambach László független jelölt nyerte el a polgármesteri posztot.
1970-ben megszűnt a vasúti közlekedés, a vasutat fölszámolták. Nyomvonalát az ezredforduló után kerékpárút építésére hasznosították. 1974. október 25-én ismét megnyílt a Dráva-híd, amely közúti kapcsolatot jelentett Jugoszlávia felé. A hetvenes években új utcákat is nyitottak a településen. 1979-ben, egy hidrofór beállításával vezetékes vizet kapott a falu. A vezetékek nyomvonalát a háborúból visszamaradt robbanószerek miatt távirányítású árokásó géppel készítették el. A községi óvoda 1986-ban, társadalmi munkában épült meg, és szolgálja a falut és a környező községeket.
A falu egészségügyi ellátása jó ideig Harkányhoz kötődött, mígnem 1971 őszén új orvosi körzetet hoztak létre Drávaszabolcson. A siklósi járás huszonhatodik körzetében új orvosi lakás és rendelő várta dr. Turi Jánost, aki addig a megyei kórház sebésze volt.
1980-ban befejezte működését a lengyár. Utóda, a Mezőgép 1993-ig tevékenykedett. Az 1950-ben megalakult első termelőszövetkezet utódja, a Dózsa Mgtsz. – átmeneti nehézségek után – nyereségesen maradt fönn. A 2003-ban Drávaszabolcs Rt. néven részvénytársasággá alakult szövetkezet napjainkban hozzávetőlegesen száz főt foglalkoztat.
1991. június 25-én Horvátország és Szlovénia kikiáltotta függetlenségét. Nem késlekedett ezzel Bosznia és Montenegró sem, és
déli határunk mentén évtizedes összecsapás-sorozat kezdődött, a délszláv háború. A volt Jugoszláviából elmenekülők egyik fogadóállomása a drávaszabolcsi határátkelőhely volt.
1990 után Drávaszabolcs megőrizte közigazgatási szerepét, itt működött a Drávacsehi, Drávapalkonya, Gordisa községekkel közös körjegyzőség. Ide járnak a gyerekek óvodába, iskolába, azonban az oktatási intézményeket már nem a négy község, hanem az állam tartja fenn. Az 1992-es délszláv háború utáni, néhány esztendős időszakban Horvátország felől óriási bevásárlóturizmus haladt át a községen a megye nagyobb települései irányába, amiből az itteni vállalkozók is profitálhattak egy keveset. Néhány év után a drávaszabolcsi üzletek forgalma visszaesett, napjainkra csak néhány vállalkozó mondhatja sikeresnek cégét. 2013 óta a község a Kovácshidai körjegyzőséghez tartozik (mint 1902 és 1907 között), de Drávaszabolcson önálló kirendeltség működik.
2004-ben az Európai Unió tagja lett Magyarország, a határ szerepe ismét felértékelődött. Drávaszabolcs napjainkban továbbra is határátkelőhely, de Horvátország EU-belépése miatt a határ vonala már csak vámhatárként funkcionál, az úgynevezett Schengeni-övezet húzódik itt.
(Írta: Bencs János – 2018. június)
A Drávaszabolcs első említésének 800. évfordulójára kiadott könyv nyomtatott formában elsősorban a település mai lakóinak, illetve az innen elszármazottaknak készült. Aki ebben a formában nem jutott hozzá, az alábbi linkre kattintva, számítógépére letöltve elolvashatja a kötetet.